Egyszer értesültem arról, hogy van egy sportsdirect.com nevű weboldal, ahol nagyon jó árakon lehet hozzájutni mindenféle sportruházathoz. Ez egy külföldi - Angol - cég, rendeltem is néhány dolgot, meg voltam elégedve vele. Meséltem is mindenkinek, amikor is valaki közölte velem, hogy van ám nekik boltjuk Magyarországon is, a Pólus Centerben - óriási kínálattal. Felkerekedtem, és a kínálatban nem is csalódtam. Nem úgy az eladókban.

Történt, hogy a kezembe vettem körülbelül 15 ruhadarabot, és elkezdtem keresni a próbafülkét. Persze, tudom, sok helyen csak X mennyiségű ruhadarabot lehet egyszerre bevinni a fülkébe, de ez nem jelentett volna gondot, legfeljebb hármasával viszem be. Egyszóval elkezdtem a próbafülkéket keresni. Sehol nem találtam. Na, mondom akkor megkeresem a pénztárakat a kijáratnál - hisz általában ott vannak -, és majd megkérdezem, hová is dugták el a próbafülkéket. Ám meglepetésemre a kijáratnál nem találtam pénztárakat sem. Az ottani őr elmondta, hogy ebben az üzletben nem a kijárat közelében vannak a pénztárak, hanem pontosan az üzlet átellenes oldalán, a lehető legtávolabb a kijárattól. Ezt nem értettem, hogyan sikerült így kialakítani. Találkoztam már üzletekkel, ahol nem éppen a kijárati ajtó öt méteres sugarában volt a kassza, de olyannal, hogy onnan a lehető legtávolabb - egy ekkora üzletben (körülbelül 150 méter hosszú üzlet), - olyannal még nem.

Na, mindegy, elsétáltam hát az üzlet másik végébe - ismétlem ez egy rendkívül hosszú üzlet. Láss csodát: a kasszák mellett a próbafülkék. Be kívántam hát haladni, de zárva (!) volt. Kulcsra. Mindegyik. Kezemben a 7 kilónyi ruhával állok ott tétlenül, majd megszólítom az egyik pénztárost: - lenne kedves megmondani, hogyan jutok be a próbafülkék valamelyikébe? Válasz: - kulcsot kell adnom. Nálunk ez a szokás.

Kicsit megdöbbentem. Gondolkoztam, hogy ha ad kulcsot, akkor mennyivel biztonságosabb számukra. Nem jöttem rá. Mindegy, kértem, hogy akkor adjon egy kulcsot. Közben persze kiszolgálta a sorban álló vevőket a pénztáros. Mindkét pénztáros. Így hát álltam ott tétován percekig. Egyik vevő, másik vevő, harmadik. Ismét szólítom az embert: - Kérem, legyen kedves beengedni a próbafülkébe. Nyilván látta, hogy sok a ruha, jó vevő lehetek. Bár kit érdekel ez, hisz nem az ő üzlete. Mindegy, ő továbbra sem adott kulcsot, sőt már süketnek tűnt. Szólítom a másikat is, ő sem reagál. Várok még, várok, várok. Elfogyott a türelmem.

Átszelektáltam azokat a ruhákat, amiket próba nélkül is megveszek (ez is csak rám jellemző, hogy még ekkor is, akár a magam kárára képes vagyok felpróbálatlanul megvenni valamit). A fele ruhát letettem, a felével beálltam a sorba. Gondoltam, ha a pénztárosok nem törődtek velem percekig - pedig fél méterre álltam mellettük -, és süketnek tettették magukat, akkor most én jövök. Sorra kerültem. Letettem a ruhákat a pultra, és mosolyogtam. Persze kényszeresen, de ők ezt nem tudták, mert jó színész vagyok.

Megszólal a pénztáros: - a vállfákat kéri? - Kussolok. Tovább próbálkozik: - zacskót adjak hozzá? - Kussolok, és belerévedek a semmibe, mint egy igazi süketnéma. Még kérdezett valamit, de arra sem reagáltam. Hagytam, hogy számoljon, nincs miről beszélni. Forrtam belül már.

Egyszer csak azt mondja a pénztáros a másiknak: - Ez süket, vagy hülye. Na ekkor pattant el a húr. Olyan hangerővel kezdtem el sorolni a magyar nyelv - finomabb - szítok szavait, hogy hátra hőköltek a mögöttem állók. Nem anyáztam - nem szokásom. De elmondtam rendkívül emelkedett hangon, hogy itt álltam 10 percet, nem kaptam kulcsot, nem tudtam ruhát próbálni, és hozzátettem néhány jelzőt, ami már konkrétan a személyükre vonatkozott. Ismétlem, nem anyáztam.

Döbbent csend az eladótérben. A vevők hirtelen elkezdték a plafont nézni, az eladó pislogott mint a pincegyík. Kifizettem, és viharosan távoztam. Úgy gondolom, nem lehet békésen reagálni minden helyzetben. Nem osztom azt a véleményt, hogy csak nyugodtan és higgadtan lehet megoldani, és mentálisan legyűrni az embereket. Néha igenis szükség van egy váratlan kitörésre, az talán beleivódik a balek fejükbe. Talán legközelebb hamarabb kap kulcsot aki ott áll. Ezt nem fogom megtudni, mert soha többet be nem teszem oda a lábam...

Hajrá Sports Direct Team - Pólus!