Történt egy kellemesnek induló őszi napon, hogy egy ismerősöm születésnapjára meghívást kaptam. Tekintettel arra, hogy ő vadászember, így nem volt kérdéses, hogy valamilyen vadászati ajándéktárggyal kellene őt meglepni. Igen ám, csak hogy egy jómódú emberről lévén szó - neki mindene megvolt - nehéz lett volna bármi újjal előrukkolni. Így maradt a nem túl "ötletgazdag ötlet" - csináltassunk neki tortát, vadászmotívummal.

Elmentem Kistarcsára, az Illés cukrászdába - amely nem összetévesztendő az egykoron országos médiaport felkavaró Illés bácsi cukrászdájával, amit a megdöbbentő körülmények miatt bezárattak.

A Kistarcsai Illés cukrászdában nem jártam azelőtt, fenntartások nélkül léptem be, és megrendeltem harmadnapra egy születésnapi tortát - a cukrászmester kezei közül. Kérdezték, mi legyen rajta. Elmondtam, hogy középkorú vadászembernek lesz. Zöld tortát kérünk, és rábízom a mesterre, hogy miféle motívumot varázsol rá. Lehet rajta "erdőmezőőzikerókakoma" - akármi. Bíztam a mester szakértelmében. Kár volt...

Az ominózus napon, a születésnapi összejövetel előtt 1-2 órával mentem a tortáért - mikor máskor, hisz frissen szokás az ilyesmit elhozni. Az üzletbe beléptem, kértem a tortát - elsőre meghökkentek, ők nem tudnak rendelésről. Csak forszíroztam tovább a dolgot, amire nagy kegyesen bement az üzletvezető nő a raktárba, és hosszasan keresgélt, majd előrukkolt a csodával. Letette elém a pultra, és azt hittem, dobok egy tripla axelt - hátrafelé.

A torta valóban zöld volt, 12 szeletes. Ám a motívumra azt gondoltam, hogy a kész átverésben vagyok. Tessék megnézni, pontosan ez volt rajta. Letöltve a netről, és rányomtatva valamilyen eljárással a tetejére, cukormázra:

Kérdeztem, hogy ez valami vicc? Kerestem a rejtett kamerákat, hátha valahol a barátaim röhögnek - de nem. Ezt bizony nem viccnek szánta a "mester". Látván a totális megdöbbenésemet, megkérdezte a főnökasszony, hogy - Valami baj van? Visszakérdeztem: - Elnézést, ki ez a férfi a képen az indián gyerekével, és a vértócsával? A főnökasszony továbbra sem értette mi a gond: - Vadászmotívum, ahogy kérte. Mondom: - bocsánat, hogy akadékoskodom, de ismét megkérdezem, ki a búbánatos fene ez a képen? Ismerem őt? Hogy képzelte, hogy egy valódi fényképet rányomtat a tortára, vadidegen férfivel, egy Winettou gyerekkel, és vértócsás vaddisznóval? Ekkor már nagyon emeltem a hangomat. A nő továbbra sem értette mi a gond, és ekkor elmagyaráztam neki: - Tisztelt asszonyom. Én egy középkorú vadász barátom születésnapjára viszek egy tortát. Ön szerint helyén való, hogy egy mindannyiunk számára vadidegen férfi és gyermeke van ráfotózva a tortára - egy lelőtt, véres disznóval? Ha az Ön esküvői tortáján egy vadidegen pár fényképe lenne, amint éppen a menzeszét megélő asszonyával szeretkezik egy férfi, Ön mit gondolna? - hirtelen más hasonlat nem jutott eszembe. 

Nos, a nő valahogyan kezdte felfogni, hogy kissé mellélőttek - hogy helyesen fogalmazzak. Ekkor előállt egy "nagyszerű" ötlettel: - Mivel a cukrász "mester" már elment haza, megoldjuk gyorsan, és lefújjuk tejszínhabbal a torta egész tetejét, így nem lesz látható ez a csatamező. Ismét kérdőre vontam: - És amikor majd esszük a tortát, akkor szépen részleteiben elő fog tűnni a hab alól az idegen vadászcsalád és a vértócsa? A nő már érezte, hogy nem tud rám sózni akármit, ekkor a kolléganőjének pökhendi módon odaszólt: - ...A megrendelő úgy tűnik , hogy nem akarja átvenni amit rendelt.

Éreztem hogy ez a mondat nekem szólt, de mivel a barátnőm csitított, csak ezért nem ugrottam át a pulton, és vágtam bele a képébe a tortát annak a nőnek.

Természetesen torta nélkül maradtunk, és ezúton "köszönjük" a Kistarcsai Illés cukrászda munkatársainak a közreműködést. 

Hajrá Illés Cukrászda - Kistarcsa!