...Mindennapi találkozásaim üzletekkel, emberekkel, eladókkal, szolgáltatókkal - akiket én egyszerűen balekoknak hívok...

Mindennapi balekok

Mindennapi balekok

OMW töltőállomás, Mátyásföld

2016. szeptember 07. - Balkáni

...Ezúton üzenem a XVI. kerületi OMW kút dolgozóinak, hogy hosszabb ideje lopok tőletek! Pontosabban nem lopok, csak kiszolgálom magam, és megköszönöm...

Történt, hogy egy új pultosnő került a nevezett kút kasszájához, akinek egy pofátlan szokása volt. Amikor megtankoltam - tegyük fel 8900 forintért - és bementem a Shopba fizetni, átnyújtottam 9000 forintot, és vártam volna a visszajáró 100 forintot - de hiába. Ugyanis a ravasz nő fénysebességgel eltette a pénzt, és közölte, hogy: - Köszönöm, viszlát - s már fordult is a mögöttem álló vevőhöz, nyilván ugyanígy eltéve 10 forintot vagy épp 100-at.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért nem szóltam a második-harmadik alkalom után a nőnek, hogy ugyan már adja vissza a visszajárót. Megmondom. Ugyanis ez a színészi képességű nő olyan helyzetet teremtett, hogy az nekem legyen kellemetlen. Elköszönt tőlem, és sebesen a másik vevővel kezdett foglalkozni - így én ott álltam tétován, mintegy már elköszönt ember, akinek borzasztó ciki lenne azt mondanom, hogy - lenne kedves a 20 forintomat visszaadni? Lehet, hogy így leírva nem jön át az a szituáció - amit az a nő megteremtett ott - de valamiért senki nem kérte a 10-20-100 forintját vissza. Ahogyan idén Mallorcán egy másik szokással találkoztam, ott a visszajárót egy határozott mozdulattal bedobta a kutas a kassza melletti vödörbe, mintegy "önkiszolgáló borravaló". Kész. Onnan kivenni a pénzt: a világ cikije lenne. Senki nem mer belenyúlni a vödörbe. Hát valami hasonló volt itt is.

Úgyhogy elhatároztam, minden alkalommal "lopni" fogok. Pontosabban elveszek valamit, ami biztosan legalább kétszer annyiba kerül, mint amit a nő nyíltan ellopott tőlem. Amikor a nő megköszöni a vásárlást, és elteszi a visszajárót, én mosolyogva megköszönöm a kiszolgálást, és elveszek egy szelet csokit. Később emeltem tábla csokira. Nem restellnék kifelé menve leemelni akár egy több ezer forintos tárgyat sem, és nem félek attól, hogy egyszer valaki utánam szalad, hogy loptam. Főleg azért, mert már nem járok oda. Jelzem azonban a dolgozóknak, hogy ha arra tévedek, biztosan elveszek egy csokoládét, és - Köszönöm, viszlát!

Hajrá OMW, XVI. kerület.

omw.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapibalekok.blog.hu/api/trackback/id/tr2111686335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása